-

Pilvax Kávézó (Budapest, Pilvax köz 3.)

Néhány munkám most is megtekinthető a Pilvax Kávézóban.

A Pilvax Kávéház eredeti épületét lebontották az 1911-es városrendezési építkezések során, de tíz évre rá, közel eredeti helyéhez újra megépítették.

Mirtse Zsuzsa (író, szerkesztő) Persányi Nándorról:

"Persányi Nándor 26 éves. Ez egy alkotói út megkezdéséhez, elindításához talán sok lenne. Mondhatni, Persányi Nándor ahhoz már öreg.

Az Út megtalálásához azonban (és itt természetesen az Utat szimbolikusan értem) még éppen jó ez a kor. Éppen jó korban van.

Éppen jókor van itt közöttünk – vagy mi, körülötte. Körülötte, mert Nándor öntörvényű alkotó. Járja a maga útját, nehéz megérinteni, és úgy része csak bármilyen közösségnek, hogy közben a saját belső világát szigorúan védi. Túl van már sok mindenen – és még előtte áll valaminek.

Persányi Nándor száz százalékosan városi ember.

És miről is szól a város? Arról, hogy „itt élünk, itt kell élnünk - és éppen most”.

Persányi Nándor képein egyre inkább jelentkezik egyfajta kettősség: a városi „zúgás”, az alapzaj képpé vetítésének, valamint a belső csend keresésének igénye.

A városban mindig zúg valami. Mindig van valami alapzaj.

A város fura, különös képződmény.

A város mesterséges szövegkörnyezet. Egyáltalán nem természetes körülményeket kínál ahhoz a létezési formához, amelyről szeretnénk azt mondani, hogy: Élet.

A városban minden olyan „máshogy” történik. Például, ha felnézünk a fejünk fölé, nem látjuk a csillagos eget – mert a neonfények blokkolják ezt az élményt. Ha pedig nem látjuk, alapvető tájékozódási pontunkat veszítjük el.

Nincs csönd. Soha. Ha este becsukom a szemem, akkor is hallom a zajokat. A kocsik zaját, a Hév zaját, a bármi zaját. Pedig csönd nélkül nagyon nehéz meghallanunk, mit meghallanunk, megkülönböztetnünk a hangokat.

Igazán sötét sosincs. Mert mindig világít valami, ha máshol nem, a szemközti ház valamelyik emeletén – mert valaki nem tud aludni. És ezt látjuk, hiszen beszűrődik hozzánk. Ha akarjuk, ha nem.

A városban úgy tudsz egyedül lenni, hogy sosem lehetsz egyedül. Az emberek, mint a kis hangyabolyban a hangyácskák, jönnek, mennek, élnek, szeretnek – és meghalnak. Annyira sokan vagyunk, hogy ezt néha észre sem vesszük egymásról. Hogy egyel kevesebbek lettünk. Másodpercenként. Úgy múlnak el életek, hogy észre sem vesszük, mert akkora az alapzaj, a neonfény, a pörgés, hogy nem tudunk odafigyelni egymásra. Mindenki teszi a dolgát, mint a kis csavarhúzók, egyetlen feladatot akar ellátni, amire felkérték, amire megfizetik – és közben bizony, gyakran elfelejtjük a létezés szépségét. Miközben tudjuk, hogy egyetlen lélegzetvétel ebben a világban több, gyönyörűbb, mint az örökkévalóság.

De hiába tudjuk mindezt: A nagyvárosban a mégoly derűs, harmonikus lélek is gyakran megfeszül: a mesterséges, természetszegény világban az ember elkezd irracionálisan viselkedni.

A városban mindig történik valami, annyi esemény van, hogy úgyis reménytelen mindenhol ott lenni, mert valamiről mindig lemaradsz. Szívszorító élmény, nem?

Valamiről mindig lemaradsz. Ezzel a szívkővel, indító mondattal kell minden nap felkelnünk.

Úgysem lesz minden a tiéd. Valamit mindig el kell engedned. A szomszédban is történnek dolgok. Nem lehetsz egyszerre minden helyen. Tehát, meg kell tanulni választani. Meg kell tanulni a választás fájdalmas szépségét – de, mint tudjuk, a szépség és a fájdalom gyakran kéz a kézben jár.

Nándor most a csend felé halad, e két jegy ütköztetése a képein különleges feszültséget okoz.

A graffiti tipikusan városi műfaj, a kocsmák, füstös kávéházak világán túl ráadásul mindig van benne valami külvárosi színezet. Ezek a képek pedig, na láss csodát, valamiféle megnyugvást, útkeresést kezdenek finoman jelezni. Belső csöndet, befeléfigyelést – szemben a lüktető, zajos külvilággal. Mondhatnám, logikusan következik egyik állomás a másikból. De nem tudom, mert még nem tudhatom. Még nem tudom, Persányi Nándor merre megy.

Az látható, hogy van benne alázat, szorgalom, töprengés. Hogy merre visz az útja, arra én is kíváncsi vagyok. Most úgy tűnik, hogy a zajzenék, a zörejek és zsibongások megörökítése helyett elkezdett valami sokkal mélyebb úttal foglalkozni. A pillanatnyiság, az „egyszeri” megörökítése helyett az időtlenséget kutatja."

Mirtse Zsuzsa író, szerkesztő

Álmos Völgy, 2010.03.02. - 2010.03.30., Ellátó Bár

A legújabb, részben publikálatlan munkáimból összeállított kiállítás március 3-ától tekinthető meg a Klauzál téri Ellátó Bárban! (Budapest, VII.ker., Klauzál tér 1-2., a Nagydiófa utca felőli oldalon)

A képek megvásárolhatóak a helyszínen!

A Falfestésről

A Falfestésről

"A falfestészet technikái időközben sokat változtak, sokan a festékszóróra esküsznek, én azonban legnagyobbrészt ecsettel, és festékkel dolgozom.

A kültéri molinók és nyomdai termékek is gyakran hasznosak a dekoratív és kommunikatív igény kielégítésére,
azonban egy megfestett felületnél, ahol tapadnak a színek és formák a felülethez, illeszkednek az épület geometriai formáihoz, ahol szinte egybe épül a megrendelt kép a dekorálni kívánt felülettel, ez egyedi és utánozhatatlan élményt nyújt még most is, a hordozható nyomtatott felülettel szemben.

A falfestés története szinte egyidős az emberiséggel. A fal dekorálása, mint információ közlése, vagy harmonikus környezet kialakítása, mindig is jelenlévő igény volt.
Én az erre a célra legalkalmasabb Caparol, vagy Düfa festékszínező pasztával dolgozok (beltérre is a legjobbak, hiszen teljesen károsanyaganyag-kibocsátás mentesek), és kül- vagy beltéri diszperzittel, ezek a színek minőségéhez, és a festés élettartamához tapasztalataim szerint elengedhetetlen feltételek.
Igény szerint, és technikai szempont esetén projektort, sablonokat, festékszórót, és a filctollaktól az olaj- és akril festékig szinte mindent használok.
A hosszú élettartam érdekében esetenként a kül- és a beltéri fal minőségét a dekoráció elkészítése előtt érdemes felmérni, igény esetén előkészíteni.
A dekoráció, falfestmény elkészítésének ideje függ az elkészítendő fal vagy felület méretétől, és a dekoráció, kép bonyolultságától.
*
Kül- és beltéri felületek művészi festésén, és dekorációján kívül vállalok díszlet festést, egyedi bútorfestést."

a cikk szerzője:
 
Persányi Nándor

*

Mi a művészet?

"Az én szememben az érzékiségnek mindig csúfnak, az esztétikának isteninek, a halálnak szépnek kell lennie."
     -Salvador Dalí

"Abból a tényből, hogy magam sem látom tisztán festményeim értelmét, nem következik, hogy nincs értelmük."
     -Salvador Dali

"A művészetnek nem célja, hanem oka van."
     -Kassák Lajos

"Egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok."
     -Wass Albert
 
"Azt várják tőlem, hogy megmondjam, mi a művészet? Ha tudnám, akkor se árulnám el."
     -Pablo Picasso

"Mint magadat, úgy munkáld a világot.
Tedd teljessé, mi csak tökéletes.
Tetteidben túl kell élned halálod,
megszületni másként nem érdemes."
     -Horváth Imre

"A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség, melyből végtelen erő keletkezik."
     -Leonardo da Vinci

http://ellatobar.blogspot.com/